Néhol még vastag hó borítja a tájat, a folyó menti gyalogút itt-ott latyakos, de a levegőben már érzem: itt a tavasz.
Elmúltak a kemény mínuszok, a vaskos jégtáblák elvékonyodtak és már csak a kis hidak alatt tartják magukat, de a nap sugarai nem kímélik a tél maradványait.
A levegő tiszta, megindultak a rügyek, az olvadás miatt hangos zuhatagokban költözik le a hegyről a csapadék és tör utat magának a folyóig.
Futócipőt húzok.
Már alig vártam ezt a pillanatot a nagykabát, a fagyok után, szeretném újra érezni a kellemes fáradtságot futás közben és után.
Nekivágok a szokásos, úgy 8 kilóméteres etapomnak.
Tudom, hogy a néhány hónapos szünet után türelmesnek kell lennem, el sem indítom a Runtasticot, kènyelmes tempóban tervezek kocogni, az idő nyomása nélkül.
Az első km a szokatlan terepviszonyok miatt érdekes.
Kásás állagú, havas ösvényen egyensúlyozok végig, ügyelve a bokámra és elmerengve azon, normális dolog-e néhány fokban bedőlni a napnak és nekiindulni.
Hamar elűzi a kételyemet egy szembe futó lány, aki éppen a táv végéhez ér.
A következő etapon a boldogság és a bizonytalanság harcol bennem: örülök, hogy csak bevállaltam, de a fáradtság miatt alkudozni kezdek, talán elsőre elég lenne a 6 km is. Ezt a gondolatot hamar elvetem, a folyót nézem, a sok kacsával és arra gondolok, ha már elkezdtem, hát végigcsinálom!
Szerencsére a táv egy kétszer 4 km-es szakaszból áll, a felénél egy híd vezet át a folyón, ez a lélektani határ egyben. Idáig kell eljutni, mert innen már megvan a "java", pici hátbaveregetés, büszkeség és ezáltal extra motiváció a második etapra.
Egyenletes tempóban, kényelmesen jutotok el "fordítópontig", és visszaemlékezek a tavalyi körökre, amikor időről időre gyorsabb voltam és a kora reggeli futások megalapozták a jó hangulatú tavaszi, nyári napokat.
Láttam, milyen jót tesz az alakomnak, éreztem a pozitív hatását a kondíciómra és lelkiismeretfurdalás nélkül ehettem meg a második croiassant-omat reggelire, ha éppen úgy tartotta kedvem.
A hazafelé úton elkalandoznak a gondolataim. Egyszer csak az utolsó km-nél járok, elégedetten szedem a lábaimat, már bennem van a „megcsináltam” jó érzése és az órámra pillantva így elsőre ki vagyok békülve a nagyjából 50 perces időmmel.
Nem vagyok megszállott futó, nem járok maratonokra, csak önmagamért és az egészségemért futok. Kint a szabadban, szép tájakon, elvárások és kényszerek nélkül.
Nincsenek csúcsmárkájú felszereléseim, de azt gondolom, egy jó futócipőre érdemes beruházni.
Minden más szólhat rólam, rólad, rólatok. Hogy hol, miért és mennyit futsz, a te döntésed.
Hidratálj és nyújts utána.
Fuss és légy "vele" boldog.
Legyen a futás a társad.
Jóban-rosszban.
