Reggel óta ülök a vonaton. Már lassan 3 órája suhanunk a télies, szürke, olykor zord tájakon és még úgy 2 órán át tart az utazás. Úszóverseny lesz Bécsben, rövid pályán, szenioroknak.
Már akár 25 évesen is rajthoz állhat, aki valamelyik egyesület tagja, a versenyszámok sora szinte végtelen, 3 napon át tart a versengés egymással és az idővel a 6 pályás, családias kis uszodában, Floridsdorfban.
16 éve lélegzek együtt ezzel a mozgalommal, 2004-ben vettem részt az első világversenyemen Franciaországban, Millau-ban. Magával ragadott az EB hangulata, a milliője. Olyan volt, mint egy fesztivál, egy Sziget, ahol az emberek vidámak, boldogak, barátságosak és van valami, ami mindannyiukban közös:
az úszás szeretete.
Hogy ki miért jön és miért marad, szabadon eldöntheti. Van, aki világcsúcsért úszik és ez a cél hatja át a mindennapjait, ezért kel és ezért edz keményen a világversenyek közötti hosszú hónapokon. Mások kedvtelésből, buliból vannak itt, barátokkal edzenek, a versenyek révén járják az országot, a világot. Drukkolnak egymásnak és váltókba verődve mérkőznek más baráti társaságokkal. Nem szomorúak, ha lecsúsznak a dobogóról, a verseny végén együtt vacsoráznak és ünneplik az életet.
Több ez, mint felnőtt vagy tömegsport. Ez egy életforma. A heti néhány edzés keretet ad a hétköznapoknak, a sűrű versenynaptár újra és újra motivációt, programot és lehetőséget ad az együttlétre, a csapatépítésre, a közösségi élmények átélésére.
Lehet, hogy hideg a víz, hogy unalmas az 5*400m, de együtt könnyebb. A versenyzők között nem ritka a 80-90 éves korosztály, ők sokunk példaképei. Egészségesen, sportosan élnek, fittek és aktívak, korukat sokszor meghazudtolva állnak rajtkőre és teljesítik akár a hosszabb távokat. Itt a kor nem igazán számít, a verseny korcsoportonkban zajlik és a közös érdeklődés erős kötelék a nagy korkülönbségek ellenére.
Egyének és csapatok versenyeznek, de ez egy nagy család. Én is ide tartozom és hálás vagyok érte a sorsomnak. Nyertem EB-t egyéni és váltó számokban, álltam VB dobogóján, bejártam Európát és megannyi élménnyel lettem gazdagabb az évek során. De ennél van fontosabb. Megértettem, hogy az életem a sport által lehet teljes. Mindegy, hogy örömömben vagy bánatomban megyek edzeni, a tréning végén jól, jobban érzem magamat. Megtanultam küzdeni, harcolni és nem feladni. Csinálni, tenni, úszni, akkor is ha fáj, ha valami kellemesebbre vágyom. Sikerült leküzdenem önmagam és megtanultam, mi az önfegyelem, a koncentráció és az elvégzett munka utáni öröm. Megízleltem a sikert, az ünnepet. Tudom, milyen a dobogó tetején megérdemelten állni. Megtanultam veszíteni, elfogadni, hogy más többet tett érte.
A sport segített megismerni önmagamat.
Olyan sokat kaptam tőle, hogy hű maradok hozzá, míg élek.
Úszás, én (így) szeretlek.
